Szösszenetek csökkent agyamból

Volt negyed órám elérni a buszt, a helyszíntől öt percre volt a buszmegálló.

Lesétáltam, a másodikon illedelmesen köszöntem egy hölgynek, aki már gangról jövet sanda szemekkel nézett rám, odamormolt egy "szia jónapot", és amíg mente felfelé kimért léptekkel, végig engem bámult. Régebben lehetett orgazmusa mint nekem. A terv az volt, hogy a kórház előtti coopnál veszek fel pénzt, veszek cigit, és good to go.

Képzelj el egy cigány házaspárt, amelyik barátságos, csak nem tud olvasni. Öt percig dekkoltam mögöttük az automatánál, aztán odahívtak hogy segítsek. Nem tudták melyik gombot kell nyomni. bonyolult ám, ott van hogy pénzfelvét bizonylattal, és pénzfelvét bizonylat nélkül. Először azt mondtam ami oda van írva. de mikor harmadszorra akarta feltölteni a telefonját az úr, inkább a gombokkal példállóztam. Mit ad isten sikerült felvenniük egy ezrest. Akkor volt a sikerélmény, hogy mégegyet ki akartak zsarolni az autómatából. Eljátszottuk párszor hogy "Jobb alulról a második. Ez? Jobb oldalt. Ez? A második. Ez? A MÁSODIK! Ez? ALULRÓL! Ó, és most? Bal felül. ... - nyúl a keze az 50ezres címlet felé - BAL!" Elfordultam, hogy a jól ismert Picard kapitányos facepalmot eljátszam lelki szemeim előtt. Mikor visszafordultam láttam valami üzenetet a kijelzőn, de nem volt időm elolvasni. Kiadta a kártyát a gép, a pénz nem jött, hát akkor mégegyszer! A jobb-bal elméleti kvantumfizikai feltevést sikerül bemagolniuk, csak az alulról/felülról első/második okozott fennakadásokat. Végül ismét jött az üzenet a kijelzőn : "Nincs elegendő egyenleg a trazakció végrehajtásához" vagy valami ilyesmi. A durva az hogy megkérdezték hogy ez mit jelent. Rezignált arccal és hanggal fordítottam magyarról magyarra, mi szerint nincs elég pénz a kártyán. Ó köszönjük a segítséget, viszontlátásra, viszintlátásra, van még öt percem a buszig, simán elérem. Levettem az ezresem, bementem a boltba, pikkpakk sorra kerültem, "Csókolom egy piros bondot kérnék", lehúzza a nő. "Hat....Hát ez... Akkor legyen... Hat... SANYI!" átment a szomszéd pénztárhoz, és megtárgyalták hogy a gép kurvára többet számláz mint ami a zárjegyen van. Hathetven papíron, hatkilencven a gép szerint. Ilyenkor mit mondjon az ember? Két perc és jön a buszom, aznapos vagyok, büdös, Máriusz. Kiegyeztünk Hathetvenben. El is indultam, mint aki jól végezte dolgát, rágyújtottam, abban a pillanatban hogy odaértem a megállóba, beállt a busz, cigit elolt kidob felszáll leül. AHH! HAZAÉREK! Szépen leszálltam, elkezdtem keresni a kulcsom.

Otthagytam a tett helyszínén.

Ajtó zárva.

Még jó, hogy tegnap nyitva hagytam az ablakot.

És a cím még csak közel sincs a nap megkoronázához.

Először is: úgy döntöttem, írok ilyen blogszerű dolgot, mer unalmas az élet, ha már a gép előtt ülök ne csak hülye játékokkal játszak még fészbukoljak meg neingagoljak, hanem valami nyoma maradjon is annak, hogy élek. Ide fogom írni (minden nap [OLOLOLO]), mi minden fantasztikus és hihetetlen kalandban volt részem a világban. Hát akkor a tömör és lényegretörő bevezető után asszem el is kezdhetem.

12.06.06

Hétkor keltem, kimentem wcre, ami úszott a foslében, úgyhogy inkább a kertben hugyáltam, megreggeliztem, megittam a kis kávémat, lenyomtam egy butcher achi runt (mer kocka vagyok), aztán elindultam a buszhoz. Felszállás után eldöntöttem, hogy ha hazaérek, majd szarok egy jót. "Találkoztam" (azér idézőjel, mer köszöntünk egymásnak, mosolyogtunk, aztán kussoltunk miközben ő állt mellettem amíg én ültem mellette!) rég volt - talán igaz sem volt - kamaszkorom tragédiájának húgával. Aztán beértem, és közben néhol szarrá fagytam, néhol majd' dőlt rólam a víz, köszönhetően a kurva hideg szélnek (két napja baszott nagy vihar volt, elment az áram a fél házban, csak a felében, igen, az áram, aztán másfél nap után visszatért mint jézus a halálból, bár neki ehhez kettő kellett, mert érte nem fizettek annyit), és a tűző koranyári napsütésnek. Na meg lehet hogy a szarhatnékom is betett. Hát beértem, 5 perc után kimentünk cigizni, merhogy próbavizsga, emberek egyenként odamennek a géphez és gyártanak valamit. Hát én csak egyik osztálytársam jóindulatából nem lettem utolsó, hanem utolsó előtti. Hatan fértünk oda a géphez cirka négy-négy és fél óra alatt. Ebből nekem Feri 1 (oktató) szánt 19 kő kemény percet. Várakozás közben találtunk a faliújságon egy guglifordítós szöveget, ami nem volt guglifordítós, hanem a német főnök tízparancsolata, magyarul, amelyen eme nagyszerű bejegyzés címe is máig látható. kép is van, de azt nem rakom fel, mer lehet kikapnék érte. Segond, hazaértem, egyik macska fél szemére vak, segond, irány pumpálni! Hát nem megy le, hát nem megy le, hát kiesik a rogzítőszög a pumpából, hát irány a tesco, 500ftért új pumpa, hát visszafelé megin "találkozok" azzal akivel reggel, hát túl nagy a pumpa, hát akkor helyettesítsük a szöget csavarral, hát nem megy le, hát nem megy le, és egyszer csak 5 óra lett. Fülem farkam merő foslé, folyamatosan mostam a szabadon lévő bőrfelületeket, de a wc nem javult meg. Hazajött G, elregéltem a sztorit, közben a macska szeme meggyógyult (biztos az áram volt), pumpálás, valami fémcsavarós szarral próbáltuk még kidugítani, miután ki lett merve belőle a lucsok, ami amúgy kb a perem aljáig állt. Persze ettől még wcre menni nem lehetett, a projectet le is lőtte a NASA. Hát egye bassza, vödör a kádba, elvégeztem az elvégeznivalót, és büszke szőlőhegyiként mentem ki a kertbe cigizni és macskázni. Majd a Ház Ura is hazaért, és egy kis borostyán mellett elkezdett filmpluszozni, leszúrt hogy hogy vágom a kenyeret, én meg kérem szépen, megyek lolozni. Majd megnézem a wct, hátha jobban van, de erről majd csak holnap lesz információ.